Új kutatások az Omega3-ról

2018. 10. 01.

Új kutatások az Omega3-ról


A depresszió és más idegrendszeri eredetű betegségek gyógyításában ígérnek elôrelépést azok a kutatások, amelyek szerint e kórok hátterében egy speciális zsírsavcsoport hiánya is áll.

Mivel lehet a legpontosabban elôrejelezni annak a veszélyét, hogy egy depressziós beteg öngyilkosságra készül?

Egy vérvétellel– hökkentett meg sokakat a Journal of American Psychiatry című szakfolyóirat néhány héttel ezelôtti közleménye, amelyben a New York-i Columbia Egyetem kutatói azt állítják: minél kevesebb úgynevezett omega-3 zsírsav található valakinek a vérében, annál nagyobb a valószínűsége, hogy önkezével próbálja kioltani az életét.

Úgy tűnik, hogy a jóslatot alátámasztja, hogy a tudósok azt is kimutatták: a sok halat fogyasztók 50 százalékkal kisebb valószínűséggel követnek el öngyilkosságot.

Japán orvosok pedig két éve Kínában végzett kísérleteik során találtak meglepô összegfüggést az öngyilkossági kísérletek és az elkövetôk vérében található omega-3 zsírsavak között.

Ez utóbbi vegyületekre egyébként eddig egészen más összegfüggésben figyeltek a tudósok.

Közel fél évszázada már, hogy népegészségügyi statisztikákból kitűnt: miközben a civilizált világban egyre magasabb a szív- és érrendszeri eredetű halálozás, a jóformán csak tengeri állatokat fogyasztó eszkimók körében ez a betegség szinte ismeretlen.

Kiderült, a védôfaktor az omega-3-nak nevezett zsírsavcsoport. Ilyet a szervezet nem tud elôállítani, de megfelelô működéséhez nélkülözhetetlen.

Táplálkozástani kutatások szerint elôdjeink eledelében az omega-3 és a szintén fontos omega-6 zsírsavak 1–2 millió éven át azonos arányt képviseltek, ám mára a növényi olajok és az állati húsok túlzott fogyasztása miatt az elôbbi zsírsavak aránya huszadára csökkent.

Vagyis a civilizált világ túltápláltsága csak látszólagos, valójában omega-3-hiányban szenved az emberiség jó része, ami számos civilizációs betegség (egyik) oka lehet.

Ennek nyomán további összefüggéseket kezdtek pedzegetni az 1960–1970-es években, amikor epidemiológusok kimutatták, hogy ahol magas a szív és érrendszeri eredetű halálozás, ott gyakori a depresszió is, és ahol a nagy halfogyasztás miatt alacsony a szívhalálozás, ott az említett kóros lelkiállapot is ritka.

A depresszióval és a halakban található zsírsavakkal kapcsolatban aztán 1995-ben a már említett Joseph Hibbeln és egy amerikai kutatótársa fogalmazta meg elôször azt a hipotézist, hogy az omega-3 hiányának komoly szerepe lehet a depresszió, a mániás depresszió és a szülés utáni mélabú kialakulásában.

Nem sokkal e vizsgálatokat követôen egy másik amerikai pszichiáter, Andrew L. Stoll Omega-3-kapcsolat (The Omega-3 connection) című könyvében azt állította, hogy a mániás depressziósok esetében a betegség kiújulásának
megakadályozására bevetett, ám sok mellékhatással járó úgynevezett hangulatstabilizáló szereket hatásosan válthatja ki
az említett zsírsavak bevitele.

Nem meglepô, hogy hamarosan a mániás depresszióról (más néven: bipoláris betegségrôl) is kiderült, gyakorisága összefügg a halfogyasztással.

A természetben elôforduló, ezért szabadalommal nem védhetô zsírsavakra eddig mégis kevesebb kutatói figyelem jutott,
mint amennyit a terület úttörôi szerint megérdemelnének.

Egy angol orvoscsoport például 2002-ben egy hét éve semmilyen gyógyszerre nem reagáló, súlyos depressziótól, szociális félelmektôl és gyakori öngyilkossági késztetésektôl szenvedô férfi esetérôl számolt be, aki az egyik omega-3 zsírsavfajtával, az EPA-val kezelve már egy hónap után komoly javulást mutatott, 9 hónap alatt pedig teljesen meggyógyult.

Malcolm Peet angol pszichiáter és kollégái ugyanezt ellenôrzött körülmények közt is megismételték, és az antidepresszáns kezelésre nem javuló betegek több mint kétharmadánál tapasztaltak gyógyulást 12 hét alatt napi 1 gramm EPA adagolásával.

Hasonló eredményeket azóta gyermekkori és szülés utáni depresszióban szenvedôk esetében is produkáltak egyes kutatások.

Az omega-3 jótékony hatását hirdetô kutatók a szépen hangzó eredményeket ráadásul azzal is megtoldták, hogy a szív- és érrendszeri betegségeken és a depresszión kívül más, súlyos kórok esetében is omega-3-hiányról számoltak be az utóbbi évek tudományos közleményei.

Skizofrén betegekkel kínai kutatók már értek is el sikereket zsírsavpótlás révén, de hiperaktivitásban, szklerózis multiplexben, allergiában és asztmában, autoimmun betegségekben vagy prosztatarákban szenvedôk esetében is jellemzô állítólag az omega3-hiányos vérkép.

Nem biztos azonban, hogy máris csodaszerként kell tekinteni e zsírsavakra.

A depresszió például korántsem azonos az omega-3-hiánnyal, még ha a kutatók nagy többsége tényként fogadja is el, hogy ez az állapot olyan agyműködési zavarokat okozhat, amelyek rontják a stresszel, a veszteségekkel és kudarcokkal való megküzdés hatékonyságát, a kialakuló tehetetlen állapot pedig depresszióhoz vezethet.

Gordon Parker ausztrál professzor, a depresszió kutatására és kezelésére specializálódott Black Dog Intézet igazgatója és munkatársai is türelemre intettek a Journal of American Psychiatryban nemrég megjelent összefoglalójukban.

Az ígéretes eredmények elismerése mellett további igazoló vizsgálatokat várnak számos, még megválaszolatlan kérdés tisztázására.

Például, hogy az omega-3 antidepresszívhatású-e, vagy csupán kiegészítô kezelésre alkalmas, valamint hogy mennyire hatásos hosszú távon, és alkalmazható-e mentális zavarok megelôzésére is.

Forrás: Calivita

Keresés